Louis Vuitton Louis Vuitton, a Jura-hegységből származó molnárfiú a 19. század
első felében, tizennégy évesen gyalogszerrel Párizsba indul, ahol
csomagoló-ládakészítő inasnak áll. Tehetségének köszönhetően korának
leggondosabb mesterlegényeként bejut a császárné lakosztályába, ahonnan egyenes
út vezet az első saját üzlet és a máig működő asnieres-i műhely megnyitásáig. A
korszak Franciaországának kusza kül- és belpolitikai eseményei sem tántorítják
el a kitűzött céltól, mindenben meglátja a lehetőséget. A tudományos-technikai
vívmányok ? a fokozatosan bővülő a vasúthálózat, az első óceánjáró gőzhajók stb.
? örök ihletforrást jelentenek számára. Kezdetét veszi a gyarmatosítás, a
divatházak utazáshoz igazított ruhakollekciókat terveznek, és sorra nyílnak a
Világkiállítások. Az utazásikellék-készítő Vuitton-ház sziporkázó megoldásokkal
segíti elő a modern turizmus kialakulását. Louis fia, Georges, unokája, Gaston
és dédunokája, Henry szívós munkával építi tovább a legendát. A Vuitton család a
Világkiállítások lelkes látogatójából az egyik fő kiállítóvá lesz, 1913-ban
pedig a párizsi Champs-Elysées-n megnyitja az akkori világ legnagyobb
utazásikellék-boltját. Az I. világháború idején a híres monogram-vászonnal
tengerentúli és keleti piacokat hódítanak meg, míg a II. világháború alatt a
család néhány tagja gyümölcsöző kapcsolatokat ápol a Vichy-kormánnyal. A háború
után a Vuitton-legenda a luxus és az innováció szinonimájaként él tovább, s bár
a divatház mára idegen kézbe került, a hírneve töretlen. Stéphanie Bonvicini
újságíró történelmi freskóba ágyazott, a korabeli művészetre, utazási kellékekre
és szokásokra vonatkozó hivatkozásokkal tarkított műve egy kivételes család és a
ma is fénykorát élő Vuitton-márka születését és felemelkedését követi nyomon.