Tudom, hogy egyszer gazdag ember lesz belőlem, csak késő lesz egy kicsit.
Gyomorbajos, keserű öregúr leszek: - Jean, nem vagyok itthon senkinek.
Megértetted? - Igenis, méltóságos uram. Ha összetalálkozhatnék a Szent Jakab
utcában megöregedett önmagammal, aki leszek, elébe állnék itt, az olasz
csemegeüzlet előtt. -Öregúr, állj meg egy pillanatra. Odaadom neked az
ifjúságom, amire most nincs szükségem. Aki öreg, az biztos, hogy nem éhes
mindig. Ezer frankért még a gyomorbajt is átveszem tőled. Ötszázért is átveszem.
Ne menj el, százért is. Így alkudozik Vaszary Gábor édes-bús történetének
főhőse, a szeretnivaló, könnyelmű fiatalember, a tisztességükkel küszködő
párizsi lányok kedvence, akit a könyvsikerből készült film nézői és a szívükbe
zártak. Az 1930-as években született habkönnyű regények írója nem sajnálta
történeteiből pazar humorát és pikáns iróniáját sem, s talán ennek
eredményeképpen sikerült a lektűr határán innen maradnia. Méltatói szerint ebből
fakad óriási nemzetközi népszerűsége is. Külföldön ugyan sztár lett, de magyarul
alig olvashatták műveit. Hosszú idő után, az újra fölfedezett Ő című regénye
mellett a Monpti is hódító útjára indul.