Az ?indai-bengáli költő A növekvő hold versciklusát maga fordította ( egyéb
költeményeivel együtt ) angolra. Az eredetileg kötött, zenei formájú versek az
átültetésnél kapták azt a szélesen lüktető szabadversformát, amelyet a magyar
műfordító is követ. Tagore lírájában a buddhista panteizmus, a világszemlélet
mindent átlelkesítő spiritualizmusa, és a századforduló európai szimbolizmusa
találkozik össze. Az összefüggések, az inkább csak megsejthető titkok színes
szövedékeként jelenik meg nála a létezés. Magányban töltött gyermekéveinek
emlékét idézi fel a versciklus. A finom hangulatú költemé-nyek a gyermek
születésének, az élet tudattalan első éveinek rejtelmeiről szólnak. Két alapvető
vershelyzetet alkalmaz: hol a gyermeke fölé hajló szülő szavát, hol a saját
emlékebe vissza- révedő költő hangját halljuk. A gyengéd, érzelmes merengés
során minden jel ? a gyermek álma, mosolya, mozdulata, meseszerű
képzeletvilágának szökellése ? jelképes értemet kap: a természet egyetemes
jelenéseinek tükröződésévé válik.