Köszönöm a lehetőséget a kiadónak, hogy ismét megszólalhatok, néhány
gondolattal az olvasó számára. Szeretném a Lecke vége című könyvet édesapám,
néhai Bozzay Dezső szent emlékére ajánlani. Életében, az elmúlt évtizedek alatt,
nagyon vágyott arra, hogy valamikor kiadásra kerülhessenek a indexre tett
könyvek, édesanyja élettörténete, a 15 éves feleség, a Kenyér és szerelem, és e
könyv, mely befejezője az életregénynek. Boldog vagyok, hogy a nagyobbik fiú,
Emil nagybátyám segítségemre volt, hogy megvalósuljon a kiadás és a mai ember
számára e rohanó, elhidegülő világban néhány csodálatos, tanulságos órát adjon a
könyv olvasójának. Ebben a kötetben, a trilógia záróművében az írónő nem
kesereg, nem zokog a kátyúba jutott, vagy méginkább az elsüllyedt házasság és
szerelem romjai felett, hanem megírja a csalódások, a kudarcok, a napok és
percek tragédiájának gyógyszerét. Így válik a könyv kicsit optimista regénnyé,
melynek gondolatokban és mondanivalóban gazdag tartalma sok-sok tudással, szinte
egy életre szóló bölcsességgel ajándékozza meg az olvasót.