Első Péter cár két évszázada élénken foglalkoztatta az orosz írók képzeletét.
Hol nemes törekvéseit, hol barbár kegyetlenségét hangsúlyozva, mindenképp mint
erőskezű uralkodót ábrázolták, bizonyságul annak, hogy méltán kapta a Nagy
jelzőt. A klasszikus kor írói közül azonban egyik sem látta oly tisztán, mint
Alekszej Tolsztoj, mit jelentettek Péter reformjai, és milyen eszközökkel
lehetett végrehajtani azokat, hogy Oroszország európai nagyhatalommá váljék.
Tolsztoj monumentális regényében az orosz nemzeti múlt e legizgalmasabb lapjai
elevenednek meg. A sok szálból szőtt, temérdek szereplőt mozgató cselekmény
középpontjában Péter alakja áll: bátor hadvezér, fortélyos politikus,
nemzetteremtő cár, aki - Puskin szavaival élve - önkényuralkodói kézzel szórja
szét a felvilágosodás magvát, közelről szemlélve azonban küszködő, kétségek közt
hányódó, örömet habzsoló, tudásra szomjazó, kudarctól meg nem tántorodó,
messzire világító egyéniség, mint mindazok, akik egy lépéssel előbbre járnak
kortársaiknál.