Szerző: Laszlóczki Valentina L'Harmattan Kiadó, 2024 Mindig érdekes, hogy mit
gondolnak rólunk a külföldiek. Mondjuk, egy orosz nő, aki régóta itt él nálunk:
érzi-e, amit mi érzünk? Szereti-e, amit eszünk? Mit gondol, mondjuk, a mi
húsvéti ünnepünkről, amikor olcsó kölnit locsolunk a szebbik nem képviselőire?
Vagy - ez már rázósabb téma - a mi 56-os forradalmunkról?... Laszlóczki
Valentina könyve erről is szól, de még mennyi mindenről! Odavarázsol minket a
kis dél-uráli faluba, ahol felnőtt, és megelevenednek előttünk a szovjet
emberek: az a letűnt világ, amelyben volt jó is, rossz is, de Valentina szeret
inkább a jóra emlékezni. És ott vagyunk vele a diplomáciai fogadásokon a magyar
nagykövet férjével; hol vicces, hol szomorú történeteket mesél el - kedves
iróniával, de senkit sem megbántva. És mesél a Down-szindrómás fiáról is, akit
annyi szeretettel nevelt fel. Mert ő ilyen: csupa szeretet, kedvesség - aki
ugyanakkor nagyon szép mondatokat tud írni. Oroszul is, magyarul is. A magyarok
meglehetősen konzervatív nép. Főleg vidéken (a vidék itt minden, ami nem
Budapest). A konyhára ez különösen igaz. Ha kínálsz nekik egy új ételt, aminek
más az íze, mint a hagyományos magyar ételeknek, udvariasan közlik veled:
Érdekes íze van. Laszlóczki Valentina egy kis oroszországi faluban született, a
Déli-Urálban, az orenburgi sztyeppéken. A Lomonoszov Egyetem elvégzése óta
Magyarországon él; pontosabban diplomata férjével hol itt, hol ott: hol
Budapesten, hol a Moszkva közelében lévő dácsáján, hol éppen ott, ahová férjét a
kötelessége szólítja. De nemcsak diplomatafeleség, hanem tanár és... író! Ezt
már első könyvével is bizonyította: a Down-szindrómás fia felneveléséről szóló
regény, Az én kis Buddhám szép sikert aratott Oroszországban, de először
magyarul jelent meg 2007-ben. Nem fordításban, hanem Laszlóczki Valentina
szövegével, aki úgy ír magyarul is, hogy csak ámulunk: mégiscsak meg lehet
tanulni a mi különleges nyelvünket? A kötet adatai: Kötés: keménytáblás
Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 252 oldal