Csak a te hangodat hallom ?Én voltam az egyetlen, akiben megbízott, az egyetlen,
aki nem árulta el. Én voltam az, akit szeretett, az egyetlen, aki hitt neki, még
akkor is, amikor a tulajdon anyja behozatta ide, hogy többé már ne
szabadulhasson ki. Végig fogok menni a fehérre csempézett folyosón, bekopogok az
orvosa szobájába, lecsapom az asztalra, a doktornő elé a rejtélyes füzetet,
elolvastatom és megértetem vele, hogy Jonah mit titkol, felfedem előtte, amire
eddig csak én lettem figyelmes.? April nem fog csak úgy, minden harc nélkül
lemondani Jonah-ról, aki a fiúja, egyben a legjobb barátja is. Bármit megtenne,
hogy biztonságban tudhassa. Ám ahogy Jonah egyre mélyebbre süpped sötét
depressziójába, hogy így szabaduljon múltja gyötrelmes megrázkódtatásaitól, a
lány vívódni kezd. Megpróbálhatja megóvni szerelmét, de ezzel azt kockáztatja,
hogy elveszít minden mást: a családját, a barátait, a lehetőséget, hogy egy
komoly hírnévnek örvendő művészeti iskolában tanuljon zenét. Vajon mekkora
áldozatot kell hoznia? Végül elég erős lesz ahhoz, hogy elhallgattassa a
döntésével egyet nem értőket? És azokat a hangokat, amiket egyedül Jonah hall?
Leah Scheier napközben rózsaszínű sztetoszkópot és Hupikék törpikés matricákat
lengetve dolgozik, éjszakánként viharvert számítógépe klaviatúráját veri, és túl
sok kávét iszik. Az olvasók ellátogathatnak a honlapjára (leahscheier.com), vagy
beköszönhetnek neki Twitteren is (@leahscheier).