Galilei és a tudománytagadók A Szentszék megbízottja felkérte a jezsuita
szakértőket, hogy egyenként hagyják jóvá vagy pedig utasítsák vissza Galilei öt
fölfedezését, elsőként az állócsillagok sokaságáról szólót, különös tekintettel
a Tejúton találtakra. Abban, hogy az első kérdés az állócsillagok sokaságára
vonatkozott, majdnem bizonyosan szerepe volt a Giordano Bruno-ügy súlyos
emlékének. A perben Brunónak az az állítása volt az egyik ellene felhozott
vádpont, hogy az univerzum határtalan és lakott világok sokaságát foglalja
magába. Az ítélet és a tragikus végkifejlet közismert. Galilei pedig most azt
állította, sikerült kiderítenie, hogy a Tejúton korábban nem észlelt
állócsillagok sokasága található. Galilei tanai elfogadhatatlanná váltak az
egyház számára. Hiába érvelt az idős matematikus, hogy vizsgálódásaival a Biblia
érvényét pontosította, az inkvizíció nyomozóit nem győzte meg. Livio aprólékosan
bemutatja az egyenlőtlen viadalt, mely térdre kényszerítette az agg Galileit. Az
eretnekség vádjait végül párhuzamba állítja a mai klímagondokkal, az igazság és
a tudomány napjainkban is zajló relativizálásával. A kötet a tudomány
szabadságának védirata, és a szerző a ?harmadik kultúra? szellemében jól
érthetően közvetíti Galilei kutatásait.