A magyar neveléstudomány és a filozófia A kötet a magyar neveléstudomány és a
filozófia kölcsönviszonyát mutatja be a 19. század elejétől a 20. század második
feléig. A tanulmányok egy része szélesebb történeti kontextusba helyezi e
kérdést, elsősorban a német pedagógiai és filozófiai gondolkodáshoz fűződő
gazdag kapcsolatok kerülnek bemutatásra. A 20. század közepéig a magyar
neveléstudomány kiválóságai egyúttal képzett filozófusok is voltak, a kötet
tanulmányai Schneller István, Tankó Béla, Karácsony Sándor és Prohászka Lajos
példáin keresztül ábrázolják a magyar nevelésfilozófia fejlődését. A 20. század
közepén a kommunista hatalomátvétel következtében a filozófia és a
neveléstudomány eleven kapcsolata hirtelen megroppant, az ideologikus marxista
befolyás rövid idő alatt hegemónná vált. A kötet behatóan foglalkozik az 1948-89
közötti időszakkal, tárgyilagosan bemutatva a fő folyamatokat, illetve azokat a
fragmentumszerű, sokszor rejtett törekvéseket, melyek a nevelésfilozófiai
gondolkodás továbbélését jelentették. A kötet hiánypótló jellegű, fontos
hozzájárulást jelent a magyar neveléstudomány történeti önreflexiójához.