Egyperces levelek ?Más újság nincs. Volt még az államosítás meg a Tito, de az
semmi a Cini szénnovellájához mérten. Mind a hatása alatt állunk. Déry is ír
most egy novellát, de abban nem szént fúrnak ki, hanem egy cső tengerit. Én egy
doboz robbanó ringliről tervezek regényt. Új világ van itt, öregem.? Az
Egyperces levelek egy különös szemszögű és formátumú önéletrajz. Levelekből,
személyes írásokból rajzolódnak ki Örkény István fontosabb életszakaszai
fiatalkorától élete utolsó állomásáig: nagypolgári neveltetés, az első írói
próbálkozások, majd egy nagy fordulattal a világháború örvénye, hadifogság, azt
is túlélve a hazatérés, az első elsöprő szerelem, végül beérkezés az írói pálya
érett időszakába. A személyes életút mögött pedig felsejlik az a feje tetejére
állt világ, amelynek ábrázolására Örkény a groteszk nyelvét tartotta a
legérvényesebb kifejezőeszköznek. Levelei most megmutatják, hogy élete válságos
pillanatait is ugyanezzel a látásmóddal vészeli át: az apró hétköznapi dolgok
felértékelődnek, a legkomorabb helyzetekről, a nagy horderejű történésekről
azonban mintegy mellékesen, megdöbbentő humorba csomagolva ad hírt. ?Mostanában
a hason csúszásra és emberölésre fektetem a hangsúlyt?, számol be barátjának a
frontról, a Krasznogorszkból pedig arra kéri családját, ne ?a bürokrácia
hibáját? lássák az elhúzódó hadifogságban, ?hanem az élet változatosságát és
nagyszerűségét?. De később szívinfarktusára sem fecsérel sok szót: ?Pendliztem
az e és a túlvilág között. Ott sincs különösebb újság.?