A sötét bábok királynője Amikor még aktív zoológus voltam, barátaim megkérdezték
tőlem, hogyan tudok három évet eltölteni egyetlen madárfaj tanulmányozásával.
Mit lehet megtudni egy közönséges fácánról? Azt válaszoltam -némiképp bosszantó
önteltséggel-, hogy az ember is csak egy emlősfaj, és hogy az emberi természet
kétezer év óta tartó kifürkészése még mindig nem hozott látványos eredményeket.
Mi is csak egy faj vagyunk a sok közül, ám meg kell hagyni, elég furcsa egy faj.
Ezenkívül azt vallom, hogy addig nem érthetjük meg magunkat, amíg nem ismerjük
meg természetünk kialakulását. Ezért a könyv első harmada az evolúcióról fog
szólni, és csak utána látunk neki az emberi természet megragadásához. Az
evolúciós alapok nagyon fontosak, ezért akiket a gének dolgai kevésbé
érdekelnek, talán kicsit nehezebben fogják magukat átrágni ezeken a fejezeteken.
Ennek ellenére ne adják fel! Engem úgy neveltek, hogy a csokit csak akkor ehetem
meg, ha már túl vagyok a vajas kenyéren. Mind a mai napig lelküsmeret-furdalást
érzek (bár nem veszek róla tudomást), ha csokitortát eszem. Ezzel együtt
megértem azokat, akik a könyv középső és későbbi fejezeteit emészthetőbbnek
találják majd, mint az első részt, és ezért úgy döntenek, hogy előrelapoznak a
tortához.