Privát idegenvezetés minden olyan törékeny nyáron az ég is ha ömlik a jég és az
ablak amin keresztül nézlek nem tudom hol kezdjem el a bizalmat Ha jól olvasom a
törvényt, hogyan szabad szeretni, ez a könyv eleve a tilosban parkol. Lassan
elborítják a mikulászacskók. Horváth tényleg szitává nézi a világot - úgy ír
verset, mintha egy meghekkelt AK 47-essel készítene sorozatfelvételeket,
négerben, egy punk zsarumagazin helyszínelő rovatába. Nem csoda: tudja, hogy
ráadásul kapta stb. (Egyébként de, konkrétan 1 csoda.) Ha Kosztolányi a bátyánk,
akkor Horváth Eve JA unokahúga, de a nagybácsi kórós megfelelési kényszere
nélkül. Nagyjából-egészében szarik az úgynevezett költészetre. Egy vaslábasban
sárga fű virít. Ha ennél is szebb képet talál, kiradírozza. Megszűri a foga
közt, ami kijönne magából. A szépirodalom lenullázva: vasútnál lakol. Mint a
legdurvább extra szűz. Brutális, hidegen sajtolt hardcore a sótlan kenyéren.
Egyetlen cseppben ott az egész ezeréves fa, szétmarja a torkod. Ilyet tényleg
csak fokozhatatlan nyomás alatt lehet előállítani. Pont, mint egy leendő
őrizetest, kérdőjel. Élni - annyi. Minden sora baljós, későn érő végzet, amit
részegen fejtesz ki hajnalban a nonstop kínainál a szerencsesütik szárazan
gyengéd hazugságaiból. (Németh Gábor)