Filozófia, lélektan és metafizika Babits irodalomelméletében Babits Mihálynak az
irodalom tudományos meghatározására tett kísérleteiben három irányú, elmélyült,
de rejtett szaktudományos érdeklődés mutatható ki. E szövegek lélektani
motívumokat is tartalmazó ironikusságát a használt irodalomelméleti fogalmak
nyilvánvaló ellentmondásossága teremti meg. Az elemzés második szakasza amellett
érvel, hogy Babits változó Bergsonétól Szent Ágoston etikája felé forduló
morális érdeklődését irodalomelméleti szövegei is tükrözik. A kutatás utolsó
fejezete a költő tudatlírája és Zalai Béla metafizikája közötti hasonlatosságot
tárja fel. A szövegvizsgálat azt bizonyítja, hogy Babits irodalomelméletében a
költői én fogalma a tudat és az öntudatlanság lélektani állapotából ered, ezért
az irodalmi kifejezés lehetőségei egyben metafizikai teret is jelentenek az én
számára. Rippl Dóra PhD (1977) felsőfokú tanulmányait a PTE filozófia szakán
végezte. Doktori fokozatát 2014-ben szerezte a PTE Filozófia Doktori
Iskolájában. Ugyanebben az évben nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia és a
Molnár Tamás Kutató Központ ösztöndíját. Disszertációjában a fiatal Babits
munkásságának iróniaelméleti vonatkozásait, valamint a korai elméleti munkái
fogalomhasználatában megnyilvánuló filozófiai gondolkodás nyomait és irányát
kutatta.