Petneházy Tormay Cécile büszke volt magyarságára, és szívén viselte a magyar nép
sorsát. Korának nemcsak irodalmi, de politikai szempontból is meghatározó alakja
volt. E válogatáskötet huszonnégy olyan elbeszélését tartalmazza, amelyek a
történelem, elsősorban a magyar történelem eseményeihez kapcsolódnak. A címadó
kisregény Petneházy Dávid kuruc ezredesnek állít emléket, aki részt vett a Buda
visszafoglalásáért vívott 1686-os küzdelemben. Hősiessége, hazaszeretete
legendás. Ellenpéldaként ott van a Tépett atilla című elbeszélés kevésbé
jellemes alakja: az a katona, aki elárulta hazáját az 1848?49-es harcok idején.
Tormay saját korát sem tartja éppen a hősök korának, a Megállt az órában
megfogalmazza elvágyódását dédanyái idejébe. Ebben az írásában ?A régi ház
hangulatai élednek föl újra, s ősök és régi álomismerősök fogják meg az ember
kezét? ? fogalmaz Hankiss János. A társadalmon, a nemzeti sorson belül persze
ott van az egyén, az egyéni sors is: a fiatalság utáni vágy az Álmokban, az
öregség megbélyegezettsége A boszorkányban, a viszonzatlan érzelmek az
Apródszerelemben. Mint minden írásában, ezekben is nagy hangsúlyt kap a nőiség,
a nők szerepe. Petneházy hősiessége mögött ott van egy asszony ígérete, hogy
csak akkor lesz az övé, ?ha magyar lobogó leng Budán?. Ez adja a legfőbb erőt a
férfinak, hogy oroszlánként küzdjön. István királyunk mellett is ott van társa,
Gizella, aki A sorsfolyón, a Dunán érkezik, és akivel együtt teszik le
Magyarország politikai alapjait. Tormay több írásában is hangsúlyt fektet a
magyar társadalom felelősségére: minden helyzetben és minden időben a haza az
első és a legfontosabb. A legtöbb írása áthallásos és ma is időszerű. Az Aeterna
Hungariában a kuruc és a labanc magyar nem tud megférni egymás mellett,
vérbefagyva hagyják hát egymást a külföldi zsoldosok örömére, hisz ha megértené
egymást a kétféle magyar, sose bírnának el velük? A könyv érdekessége, hogy több
itt található írás, köztük a címadó Petneházy is, kötetben eddig nem került
kiadásra.