Horizont Decki Sarolta irodalomtörténész már olvasta a könyvet, és a
következőképp vélekedik róla. Három az egyben: három testvér versei egy
kötetben. Csak a tartalomjegyzékből derül ki, melyiket ki írta, de mire
odalapozunk, ez már nem is fontos. A szerzőség kérdését háttérbe szorítja a
versek között létrejövő játék, párbeszéd, az, ahogyan hasonlítanak és
különböznek a bennük megszólaló hangok, sajátos vibrálást hozva létre. Mintha
egy asztal mellett ülne a három fiú, és a dohányfüstön, pálinkagőzön át már alig
lehetne őket megkülönböztetni egymástól, csak a hangjuk tör át tisztán a
kocsmaködön. A versek is a wittgensteini családi hasonlóság logikája szerint
szerveződnek, ahogyan a fül formája, a láb mérete vagy a véres hurka szeretete
öröklődik. Kinek ez, kinek az jut, de az egészről valahogy mégis látszik, hogy a
verseknek közük van egymáshoz. Ahogyan az egyikben olvashatjuk: ?minden
mozdulatban genetika?. Három különböző perspektíva tárul ugyanarra a horizontra,
három Kabai, egy genetika, három életsors, egy család. Egy és a három, a három
és a sok, a sok és a végtelen horizont.