Így filmeztünk 4. A fiatal filmtörténész ötven évvel ezelőtt rögzítette első
filmtörténeti életútinterjúját, és a mai napig készíti ezeket. Minden interjú
hangfelvétel, két ember beszélgetését őrzi, annak minden lelki rezdülésével,
feszültségével és oldott pillanataival együtt. Ez a negyedik Így filmeztünk
kötet. Mi köti össze a tíz filmszakmai életútinterjút? Időben két évtized: A
hetvenes és a nyolcvanas évek - azonban, ahogy eddig, itt sem vettük szigorúan
az időhatárokat. Interjúalanyaink filmes életműve ekkor bontakozik ki, ölt
formát, sőt van, akinél le is zárul. Korstílusként pedig a neoavantgárd és az új
érzékenység áll a kötet középpontjában, az itt szereplő rendezők többsége így
vagy úgy kapcsolódik hozzájuk. A tíz interjúalany alfabetikus sorrendben követi
egymást: Enyedi Ildikó és Fekete Ibolya filmrendezők; Forgács Péter médiaművész;
Háy Ágnes animációs filmes; Jeles András film- és színházi rendező; Kardos
Sándor operatőr-rendező; Müller Péter Sziámi filmrendező, költő, énekes; Rák
József operatőr (saját szavával: cinematográf); Szirtes András független filmes,
rendező; Tímár Péter filmrendező, trükkoperatőr. Életesemények sodra közvetít
filmtörténeti ismereteket is. Oldottabb, személyesebb ez a kötet az előzőknél, a
hang gyakran csipkelődő, szórakoztató. Sebaj. (Szekfü András) Talán túlzás volna
azt állítani, hogy ez az interjúkötet a hetvenes-nyolcvanas évek filmtörténetét
reprezentálja, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy kiemeli, hangsúlyozza az
ekkortájt belépő és a kánont is alakító, ilyen-olyan okból sokszor perifériára
szoruló, újító szemléletű, formabontó alkotók jelenlétét a magyar filmben.
(Gelencsér Gábor)