Túl a falon Pesten esik a hó Nyílt sebre friss kötésnek Pest talpig fehérben
Hazánk zúzott szívén a vér görcsös, sajgó csomókba alvad. Rőtcsillagos, komor,
kövér tankok teremtenek nyugalmat. E kötet első, nagyobbik felét egy alig
húszéves fiatalember vetette papírra. Az utolsó versek szerzője viszont - mi
tagadás - már a hetvenedik felé halad. Hangnembeli különbség ha van az eleje s
utója között, úgy az - mint annyi minden - az 1956 óta lepergett félévszázad
terhére róható#.. Nem napló s nem krónika ez a könyv, csupán az átélt egyszeri
szabadságra, majd a tankágyú- s vaskapudörejre máig - és halálig ráfelelő
visszhangok sora. Szabadulásom pillanatában a bosszúvágy - ha egyáltalán
tápláltam magamban effélét - azon nyomban kihúnyt belőlem. Túléltem, ami
történt. Személyes elszámolni, leszámolni valóm senkivel nincsen. Szükséget nem
szenvedek, megbecsülés övez. Ám az igazság helyreálltát várva várom azóta is. -
2006 kezdetén, Buda Ferenc.