Elvesztett múlt ?Csaknem szemben álltak egymással, mikor az felemelte a fejét és
egyenesen a lány szemébe nézett. Moira döbbent tekintettel bámult rá. Azt sem
tudta, mire gondoljon. Egyből felismerte, hogy az a fura öreg férfi volt, akinek
nekiütközött az egyetemnél. Aki a szórólapokat is osztogatta. De mégsem emiatt,
hanem valami más oknál fogva nem tudta róla levenni a szemét. Már szemtől szembe
bámultak egymás arcába, és a lány nem értette, amit lát. A fura férfi ridegen
tűrte a kíváncsiskodó tekintetet. Ekkor Moira rájött, mi az, amit lát. A
férfinak ugyanolyan ragyogó kék szeme volt, mint Móricnak. Olyan volt, mintha
maga Móric nézne rá. Moira furcsa fintorral nézett a mellette álló fiúra, majd
vissza az öregre. Nem lehetett nem észrevenni a hihetetlen hasonlóságot.
Egyikről a másikra bámult, majd másikról az egyikre; már leplezni sem akarta, de
nem is tudta elrejteni meglepettségét. Móric viszont kezdte egyre kínosabbnak
érezni a helyzetet.?