Forradalom a hátdó udvarban A második világháborút követő másfél évben tömeges
erőszakhullám söpört végig a magyar vidéken. A Kunmadarason, Miskolcon, Ózdon,
Békéscsabán vagy Szegváron kirobbant tüntetések ismét erőszak áldozataivá tették
a holokausztot túlélő zsidó közösségeket, és szorosan összefüggtek a háború
utáni politikai és társadalmi küzdelem eseményeivel. A könyv első ízben mutatja
be a népítéletek, tüntetések és pogromok történetét a politikai rendőrség és a
megyei levéltárak jórészt ismeretlen dokumentumai alapján. Az új források
bevonása révén a szerző új kérdéseket tesz fel: bemutatja az elkövetők eddig
jobbára feltáratlan társadalmi hátterét, miközben a népi kultúra és
képzeletvilág korábban nem vizsgált jelentéseit kutatja. Miért a molnárokat
tették felelőssé a kenyér és a gabona hiánya miatt? Hogyan kapcsolódott a
testkép a munkavégzés fogalmához, és miként válhatott a testek közti
különbségtétel az új állam politikájává? Mi kötötte össze az erőszakos
cselekményekben részt vevő tömegeket? Milyen hatással voltak az egymást követő
politikai nagygyűlések, demonstrációk és tüntetések az önjáróvá váló, radikális
népi politika megvalósítására? Mit örökölt a háború utáni antiszemita
képzeletvilág a háborús évek uszító propagandájától? Apor Péter kötete nem
csupán 1945-öt és a háború utáni világot igyekszik más nézőpontból szemlélni, de
sajátos szerkezete révén egy hagyományostól eltérő történeti elbeszélésmódra is
kísérletet tesz. APOR PÉTER az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Történettudományi
Intézetének főmunkatársa. Doktori címét 2002-ben szerezte a firenzei Európai
Egyetem Intézetben. Fő kutatási területe a 20. század második felének
összehasonlító kultúrtörténete Kelet-Közép-Európában, illetve a térség
szerepvállalása a nemzetközi folyamatokban. Három gyermek édesapja.