A régi nemzetségek és a Szent király jobbágyai A NEMZETSÉGEK (genus) kérdésével
foglalkozó régibb történetíróink nagy reményeket fűztek a nemzetségek múltjának
a hagyományos közfelfogással egyező irányban való felderítéséhez, de mint
rendszerint történni szokott, ahogy íróink a felmerülő kérdéseknek kútfőkön
alapuló részletes feldolgozásához fogtak, bebizonyosodott, hogy az épületnek a
szilárdságot nem a képzelt, hanem más, biztosabb alapok adták meg. Legnagyobb
tévedés volt annak a feltételezése, hogy a nemzetségek valamiféle zárt kasztot
képeztek, melyek egyedül voltak jogosítva a de genere jelzést használni és hogy
azok ősi nevekkel bírtak, melyekhez az Etelközből való kiindulás idejétől a
nemzetségek neveinek letűnéséig következetesen ragaszkodtak. Téves volt továbbá
annak a feltételezése, hogy a kútfőink által a honfoglaláskor említett 108
nemzetségnél a szent István utáni korban sem lehetett több.