Magyar történelem anekdotákban A magyar - mint Tóth Béla Effendi , a magyar
anekdotakincs első gyűjtője, írja - klasszikusan anekdótakedvelő nemzet. Keleti
lelki adottság ez - írja, a malom alatt, magyar paraszti móddal és a
márványpilléres lovagvárban magyar úri móddal egyaránt. Ugyancsak Tóth Béla
mutat rá elsőnek arra a népi magyar históriás érzékre, mely legelsősorban a
belsőközépázsiai török-mongol fajok legjellemzőbb jegye... A magyar parasztnak
nem históriás tudása van, hanem ennél valamivel többje: históriás érzéke van.
Ezt apró elbeszéléseiben, anekdotáiban éli ki. Tudós-tudálékos szemmel nézve ez
a népi magyar históriás tudat rengeteg tévedést tartalmaz, de annál több benne a
keleti lelkű jellemző tehetség, a képben látás, valamint a népművészeti
alkotótehetség, mely szóval ír és varr hímös képet Szent László avagy Hunyadi
Mátyás király urakról. Anekdotáiban olyan képet álmodik és úgy álmodja azt,
ahogy bicskájával népművészeti csodát, képet farag a botjára vagy ahogyan
kapufélfáját faragja meg.