Őzek nyara Ebben a valaha volt kertvárosban nincsenek már őzek, őket keresve
csak emberi nyomokat találunk. Sebeket, emlékeket, az urbanizált természettel
eggyé pusztuló elhagyott tárgyakat. A civilizáció és a természet szürreális
organikusságát csak akkor vesszük észre, ha elhagyjuk ezt a tájat, és minden
visszatérésünkkor újra gyermekké válunk. Így érik mítosszá az idő, meglátjuk a
tóparton a küllőjeszakadt állatokat, megértjük, hogy az égboltról egy űrben
fogant őshüllő szeme néz ránk, és arra figyelmeztet, hamarosan mi leszünk az
utolsó agancsos szigetlakók. Sebestyén Ádám ökológiai és mitológiai kozmológiája
megfigyeléseinkből és belső világunk kivetüléseiből építkezik. Az elmúlt és
elmúló nyarak képei e költészet tétjeként hatalmas esztétikai és morális
dilemmával szembesítenek: emlékeink miért csak a hiány és pusztulás felismerése
által válnak megőrizhetővé? Szalai Zsolt