Az örök visszatérés mítosza - Helikon Zsebkönyvek 132. S e szabadság forrása,
biztosítéka és támasza: maga az Isten. Minden más modern szabadságfelfogás,
akármilyen elégedettséggel tölti is el birtokosát, képtelen a történelmet
igazolni. S ez a képtelenség, legalábbis annak szemében, aki önmagával szemben
őszinte, maga a történelem rémülete. Az archaikus ember - akit a modern
szemlélet sokszor a primitív jelzővel illet - életét átszövi az az alapelv, hogy
minden cselekedet egy égi mintának, archetípusnak megfelelő, korábban már
megvalósult, istenek, hősök vagy az ősök által végrehajtott tett rituális
megismétlése. Amelyik cselekedet nem ilyen, az ontológiai szempontból nem is
létezik - így a profán tettek sem léteznek, ahogy a kronologikus történelem sem,
csakis a szakrális, mely a mítoszokban őrződik meg. Ezzel szemben a modern,
magát szabadnak tartó, de a történelem rémületébe zuhant ember hiába fegyverezik
föl historizmussal, egzisztencializmussal, netán marxizmussal, vigasztalanul áll
a sorscsapásokkal és szenvedésekkel szemben - mindaddig, amíg egy
szabadságfilozófia, az Isten létébe vetett hit mint a legmagasabb fokú teremtő
szabadság meg nem menti, és ki nem emeli a történelmi lét fogságából. Mircea
Eliade (1907-1986), a világhírű vallástörténész jelen könyvhöz írt előszavában a
következőkkel ajánlja művét az olvasóknak: ezt a könyvemet tekintem a
legjelentősebbnek; s ha azt kérdezné valaki, milyen sorrendben érdemes
könyveimet olvasni, azt tanácsolnám, ezzel kezdje.