Szonettek a babaházból Ha isten lennék: egyszerű, szürke ruhában sétálnék az
utcán. Verset mormolnék, míg nem unnám. Pufók kezemben póráz feszülne. Egy
Ady-mondaton elmerengve minden virágot megszagolnék, mert a rottweiler is én
volnék meg az izgatott póráz is persze. Olyan lennék, mint egy haláltábor, ahol
a gyilkos gyümölcsfát ápol, míg dől a füst a sok kéményen. Halandó lennék:
önmaga foglya. Arcomból koponya mosolyogna. Hitetlen pap volnék, úgy vélem.