Erdélyben / Haza és nagyvilág / Két part A keletkezési idő logikája és
történelmi viharok szeszélye rendezte egymás mellé Cs. Szabó László (1905-1984)
három, e kötetben közölt írását. Az Erdélyben (1940) - Illés Endre szavaival -
egy férfi földrajza: az akkor rádiótudósítóként is működő író hazatérése a
második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolt vidékre, a gyermekkor
tájaira. A kulturális és szakrális tartományban éppannyira, mint fizikai térben
zajló utazás tanulsága a következő felismerésben összegződik: A magyart jobban
izgatja a haza, mint a magyarság sorsa; a haza előbbre való, mint a nép. Az első
ízben 1942-ben publikált esszégyűjtemény, a Haza és nagyvilág a szerzői életmű
egyik csúcspontja. Az írások fontos felismerése, hogy a történelem leghitelesebb
tolmácsolója a szintetizáló intuíció. A kis és nagy népek hivatása mellett a
fókusz - természetesen - ismét övéire esik. A magyarság új hivatását a
megmaradásban mint öncélban, illetve az ezt előlegző erkölcsös élet
kialakításában jelöli meg. A kis népek dolga, hogy megtartva az emberi mértéket,
csöndesen, erőszak nélkül ellenálljanak az új Bábelnek. Az 1946-ban megjelent
Két part minden gondolata a háború viszonylatában nyer érvényt. A harcok dúlta
Budapesten játszódó szépirodalmi ostromnapló időlegesen ki-kiszakítja szerzőjét
a szellemtörténeti és morális távlatok kémleléséből, és figyelmét a valóság
legelemibb részleteire irányítja.Szeretném ép bőrrel megúszni - szól az új, nem
kisebb ambíciójú óhaj. A konkrét, az aktuális persze ezúttal is feloldódik az
időtlenben, a nagy ősök megidézésével párhuzamosan az önmaga életének
értelmességével való szembenézés sem maradhat el. Az élet addig ér valamit, amíg
örök kezdet, örök készenlét. Az én életem még mindig csak kezdődik.