Nyugaton a helyzet változatlan A háború nem változik. Talán ez a legfőbb üzenete
Erich Maria Remarque lassan százéves remekművének, amelyben saját és nemzedéke
értelmetlen szenvedését örökítette meg. Az író tizennyolc éves korában, az
iskolapadból került az első világháború vérszivattyújába, ahonnan súlyos
sérülésekkel tért haza. A Nyugaton a helyzet változatlan azonban több egy
életrajzi regénynél: zsigerien érzékletes megjelenítése a modern háború
embertelenségének. A frontról nincs visszaút, nincs boldog befejezés: még a
túlélők is borzalmas testi és lelki sebeket cipelnek egészen halálukig. A
lövészárkok sötétségében csak a bajtársiasság felvillanásai nyújtanak
pillanatnyi menedéket. Erich Maria Remarque regénye rendkívül időszerű volt első
megjelenése idején, 1929-ben, amikor már gyülekezni kezdtek az elsőnél is
pusztítóbb második világégés viharfelhői - nem véletlen, hogy a könyvet több
országban is betiltották a rohamosan fasizálódó Európában -, és legalább ennyire
aktuális ma is, amikor háborúk sora fenyeget minden korábbinál nagyobb
világégéssel. Az embertelenség idejében az irodalom minden korábbinál fontosabb.