Helyszínelés A Helyszínelés elbeszélőjét az 1970-es évek derekán egy barátnője
meghívja alkalmi szállására a budai Normafához. A hangszigetelt ajtók és az
elfalazott bejáratok láttán, a vendégszobába lépve azonosítja a helyszínt: abban
a hatszögletű toronyszobában állnak, ahol az ÁVH és az NKVD tisztjei az első
nagy magyar koncepciós per vádlottjait vallatták és kínozták, közöttük Szász
Bélát. Az ő emlékiratának sorait felidézve, fényképek és tanúvallomások
segítségével méri fel az elbeszélő a diktatúra legsúlyosabb nyomait. A kötetben
szereplő írások azzal vetnek számot, hogy a két nagy diktatórikus rezsim, a
rákosizmus és a kádárizmus, a hatalmas szovjet befolyási övezet részeként miként
kényszeríti a kollektív amnézia egyéni és közösségi stratégiáiba a magyar
társadalmat. Nádas Péter elemzései gazdag fénykép- és dokumentumanyaggal
rajzolják meg azt a politikai és társadalmi valóságot, amelynek a szerző
szigorúan hátat fordít. Saját helyzetem sem volt olyan rózsás. Újságírói
állásomat akkor augusztus 21-én reggel, miközben Kisorosziban húztak az égen a
fejem fölött a légi kötelékek, és nem volt se eleje, se vége, vadászgépek,
nehézbombázók, csapatszállítók, én azonnal feladtam. Tudtam, hogy többé nem
fogok visszamenni, nemcsak az állásomba nem megyek, hanem lakni sem akarok többé
Budapesten. Inkább forduljak fel éhen.