Őfelsége pincére voltam Tíz krigli sör egy címért! Az Őfelsége pincére voltam
ennyi gyöngyöző aranyvalutájába került Bohumil Hrabalnak, aki többek közt ennek
a művének a címét is a sörözőben szerezte. Magát a művet 1971-ben tizennyolc nap
alatt vetette papírra. Főhőse egy Jan Díte nevű pikolófiú. Jan legnagyobb vágya,
hogy milliomos legyen. Példaképe Sk?ivánek főpincér úr, akinek olyan jó szeme
van, hogy első látásra biztonsággal felméri az étterembe belépő vendéget. Nem
véletlen: ő az angol királynak is felszolgált! Jan a kuplerájban gavallér, a
hétköznapokban élére rakja a garast. Fantáziadús széptevő, tudatos
üzletpolitikus. Kisember egyéni ambíciókkal, olykor talán butának is mutatkozó
?tipikus cseh kollaboráns?. A történelem viharai nem érdeklik. A második
világháború kitörése előtt feleségül vesz egy német lányt, germán
szakszerűséggel anyává teszi, a háború alatt a megszállók szolgálatába áll ? és
megszerzi az áhított milliókat. A végkifejlet? Az is hrabali. A mű minden
mondatából árad az a fajta szellemi, politikai és erotikai szabadság, amely a
megírása idején tűrhetetlen volt a hatalom szemében. Az Őfelsége pincére voltam
legálisan csak 1989-ben jelenhetett meg az író hazájában. Ji?í Menzel
filmvásznon is megörökítette. Két ember közt a legemberibb kapcsolat a csönd.
Azt, amit ő tudott, csak néhány nagy latin-amerikai író tudta. (Milan Kundera)
Paradox módon ? de ez tipikus hrabali paradoxon ? ez az alapvetően nem éppen
vidám történet ugyanakkor Hrabal legszórakoztatóbb regénye. (Aleksander
Kaczorowski)