Hepiend Jaroslava Bla?ková, a múlt század hatvanas éveinek egyik legolvasottabb
szlovák szerzője 1968-ban emigrált Kanadába, családjával Torontóban telepedett
le. Kizárták a Szlovák Írószövetségből, könyvei eltűntek a könyvtárak polcairól,
a tankönyvek sem tettek említést róla. A rendszer ezzel büntette, amiért
távozott az országból. Nem vágyott formális jóvátételre, csak egyetlen kívánsága
volt: újra adják ki a műveit. Az Aspekt folyóiratnak így nyilatkozott: ?Van
vigasztalan szomorúság, az élet egyes szakaszait sem lehet visszafordítani. Az
1989-es fordulat már későn jött számomra. Elég abszurdnak tűnt, amikor levelet
kaptam Pozsonyból, amelyben arra kértek, fogalmazzam meg, hogyan képzelem el a
rehablitációmat. Csak azt kívántam, jelenhessen meg ismét a könyveim?? A
kívánsága teljesült, Jaroslava Bla?ková könyveit a sok évi száműzetés és
mellőzés után újra kezében tarthatja az olvasó. A Hepiend egy ezek közül. A
levélregény 2002 és 2005 között íródott, amikor a szerző beteg férjét ápolta. Az
utolsó elbeszélést, mely a negyvenéves házassági évfodulójukról szól, nem sokkal
a férje halála előtt fejezte be. Ebben így ír: ?...öregkorban már optimizmusra
van szükség, ha túl akarunk élni.?