Márton Irma tévedése Márton Irma, mióta az eszét tudta, vegyész akart lenni. Nem
az lett, hanem szülésznő, nem is akármilyen, a város legjobb szülésznője. Singer
Erzsébet rendes lány volt, nagyon egészséges, kissé ódivatú, külalakilag
érdektelen, aki makacsul ellene feszült a kor divatáramlatainak. Madarász
Henrietta életének legsötétebb napja volt, amikor apja halála után, lovas
kocsin, vájdlingok és üstök közé préselődve el kellett hagynia gyermekkora
birodalmát. Az új ház minden szeglete taszította, félálomban kóvályogva
tiltakozott a harsány és durva világ ellen, amely magába szippantva meg akarta
őt semmisíteni. Jolsvai András a párhuzamosan futó, múlt és jelen között vibráló
személyes sorsok mellett remekül festi meg a miliőt is: az elhallgatások és
színlelések világát, ahol mindenki mindent tudott a másikról, erős atmoszférával
hozza testközelbe a talajvesztett kispolgárságot, a hajszálvékony zsúrkenyér, a
hígított málnaszörp és a horgolt terítőkkel eltakart szegénység mindent átható
szégyenét. Teszi mindezt azzal a finom humorral és együttérző iróniával, amely a
Márton Irma tévedése című regénynek utánozhatatlan ízt és hangulatot kölcsönöz.