Szerelvény Szamarkand felé GUZEL JAHINA a kortárs orosz irodalom egyik
legizgalmasabb és nemzetközileg is legsikeresebb alakja. Kazanyban született és
nőtt fel, az ottani egyetemen szerzett bölcsészdiplomát; jelenleg Moszkvában él.
Első regénye, a Szibériába száműzött tatárokról szóló Zulejka kinyitja a szemét
a 2015-ös esztendő legnagyobb orosz könyvsikere lett: elnyerte a Nagy Könyv- és
a Jasznaja Poljana-díjat, és több mint harminc országban jelent meg. A Volga
gyermekei hasonlóan nagy sikert aratott, 2018-ban elnyerte a Sznob folyóirat
Made In Russia díját, 2019-ben Szerbiában az Ivo Andri?-díjat, 2020-ban pedig
Németországban a kétévente odaítélt Georg Dehio-díjat. Új könyve hat évvel a
bolsevik forradalom után játszódik. A polgárháborútól meggyötört
Szovjet-Oroszország hatalmas területein éhínség dúl, és árván maradt gyerekek
tízezrei próbálnak életben maradni, ahogy csak lehet: csavarognak, lopnak... de
leginkább fáznak és éheznek. Gyejev szerelvényparancsnok és Belaja komisszár
ötszáz ilyen gyereket evakuál Kazanyból Szamarkandba... Hosszú, viszontagságos
vonatozás vár rájuk a Volga-vidékről a kazak sztyeppéken és a Kizil-Kum
sivatagon át, s miközben hol borzalmas kegyetlenséggel, hol a korábbi véres
harcokat túlélt emberekben mégiscsak megmaradt vagy épp a gyerekek láttán
feléledő és akár önfeláldozó tettekre is sarkalló humánummal találkoznak, emberi
sorsok sokaságát ismerjük meg: menekült parasztokat, csekistákat, kozákokat - és
a kis csavargók különleges világát is: a nyelvüket, lelki életük szövevényeit,
babonáikat, reményeiket.