Béke volt A Férfiidők lányregényében kislányként megismert Klára immáron felnőtt
nő, aki megküzdött démonaival, szeretettel őrzi pótapja, Aldó emlékét,
szakfordítóként dolgozik, és kézben tartja az életét. Az orvos Zoltán
traumatikus válás után harcol fia láthatásáért, eközben az aranyszívű Julis néni
gondoskodik róla, akire egyre inkább egyfajta pótnagymamaként tekint. Miután
Klára és Zoltán egy véletlennek köszönhetően megismerkednek, szinte azonnal
érzik, hogy az életben egyszer adódó lehetőséget jelent számukra a másik.
Klárában azonban győz a hideg racionalitás, és a kettejük közti korkülönbség
miatt visszaadja Zoltán szabadságát - megfosztva őt a boldogságtól, amiről azt
hitte, végre megtalálta. Hogyan alakul a két, látszólag össze nem illő ember és
családjaik sorsa a hetvenes évek Budapestjén? Mekkora bátorság kell, hogy
elfogadjuk önmagunk vágyait és gyarlóságait, és hiteles életet élhessünk? Mit
adhat egymásnak két ember szerelmesként, barátként, családtagként? Hol rejlik a
boldogság kulcsa: a másikban vagy önmagunkban?