Jézus Krisztus evangéliuma Azok a jelek, amelyekkel az Úr eddig megnyilatkozott
Jézus személyén keresztül, csupán kisszerű csodák voltak, ügyes ujjgyakorlatok,
csak-a-kezemet-figyelje típusú bűvésztrükkök, és lényegében véve alig
különböztek azoktól a mutatványoktól, amelyeket bizonyos keleti mágusok mutattak
be sokkal kifinomultabb technikával. Jézusnak elegendő volt akarnia ezeket a
dolgokat, hogy megvalósuljanak, de ha valaki megkérdezte volna tőle, mi célja
volt velük, nem tudott volna mit válaszolni, vagy csak annyit mondott volna, így
hozta a sors, néhány halász nem talált halat, nem volt más kiút a viharból,
elfogyott a bor egy esküvőn, igazából még nem jött el az idő, hogy az Úr szóljon
a szájából. José Saramago talán leghíresebb, de mindenképpen leghírhedtebb
regényében újrameséli Jézus Krisztus evangéliumi történetét a fogantatásától
kezdve egészen a kereszthalálig. A Nobel-díjas portugál író fanyar iróniával,
költészettel és filozofikus gondolatokkal teli szövegében Jézus alakja
kifejezetten földi dimenziókat nyer: bűntudat gyötri, amiért evilági apja,
József veszni hagyta a betlehemi gyermekeket; haláláig hű társa, Mária Magdolna
karjaiban megízleli az érzéki örömöket; saját létezésének okát kutatva pedig már
fiatalon lázadni kezd Isten kifürkészhetetlen tervei és zsarnoki törvényei
ellen.