A kezdő Charles Bukowski (1920-1994) egy kicsit ,,kilóg a huszadik század
amerikai irodalmából. Versei alapján a beatköltők közé sorolták, de ő soha nem
volt harcias. Önéletrajzi ihletésű regényeiben, amelyeknek főszereplője
alteregója, Henry Chinaski, nagyrészt az amerikai társadalom lecsúszott
figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és bölcsességgel.
Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt
sokan rajongtak - és rajonganak - érte, de ő köszönte, nem kért ebből, sőt, ha
lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket és
főleg az írókat. Charles Bukowskinak mára világszerte kultusza lett, beleértve
Magyarországot is. És bár - első ránézésre - felháborító(nak tűnő) életmódja
miatt sokan viszolyogtak - és viszolyognak - tőle, hogyan is ne lenne kultusza
egy olyan embernek, akinek még a sírján is ez áll: ,,Don't try, azaz: ne
próbáld, csináld. ,,Próbáltam rábeszélni Jimmyt, hogy olyan helyre menjünk a
parton, ahol nincs túl sok ember. Az ingem nélkül elég hülyén éreztem magam.
Irigyeltem azokat, akik ott fürödtek, és semmi bajuk sem volt. Utáltam az összes
rohadt köcsögöt, aki napozott, úszott, aludt, beszélgetett vagy labdázott.
Utáltam a hátukat, az arcukat, a könyöküket, a szemüket, a köldöküket és a
fürdőruhájukat. A víz tele volt emberekkel. Miért is olyan jó ez a
tengerpartozás? Senkinek sincs jobb dolga ennél? - Gondolj bele, egy csomó nő
megy a vízbe, és belepisálnak. - Igen, te meg megiszod. Tudtam, hogy én soha nem
fogok tudni emberek között normálisan élni. Talán a legjobb lesz, ha
szerzetesnek megyek. Majd úgy teszek, mintha hinnék Istenben, eléldegélek egy
kis hálófülkében, orgonán játszom, és egyfolytában misebort vedelek. Hónapokig
is a szobámban maradhatok meditálni, közben senkinek se kell a fejét néznem, és
csak beküldik nekem a bort. A gond csak az volt, hogy a szerzetesruha tiszta
gyapjú. Ami még rosszabb, mint a katonai kiképző egyenruha. Azt képtelen lennék
hordani. Valami mást kell kitalálnom.