Az orosz kultúra két ága Dimitrij Szergejevics Lihacsov (1906-1999) a legendás
hírű, köztiszteletnek örvendő orosz értelmiségiek közé tartozott - sorsa, nagy
tudása és mindig újszerű gondolkodásmódja rendkívül hitelessé tették munkáit
tudós körökben és a széles olvasóközönség előtt egyaránt. Egész életében
irodalomtörténészként dolgozott, de valójában mindig az embert kereste, kutasson
bár a régi orosz kultúrában vagy az új orosz irodalomban, tájékozódjék bár az
orosz régiségek vagy a szovjet valóság dolgai között. Az orosz történelmet
érintő gondolatai miatt egy időre lágerbe került a 20-as évek végén, későbbi
írásai ugyanakkor nem viselik magukon sem a bosszú, sem a félelem jegyét. Béke,
optimizmus, a jóba és szépbe vetett töretlen hit hatja át valamennyi művét és
gesztusát. Ő az, aki az orosz kultúra történetében végérvényesen hidat vert a
középkori és a modern kultúra között, úgy mutatta fel a régi értékeit, hogy
ezzel nem támasztott kétségeket az újjal szemben, úgy volt a modernitás embere,
hogy gondolkodása mélyen az orosz tradícióból eredt. Nem volt se szlavofil, se
nyugatos. Vagy egyszerre volt mindkettő, egymástól elválaszthatatlanul. Kötetünk
az életmű sokoldalúságát igyekszik bemutatni olyan írásokkal, amelyek kérdései
az Oroszország iránt érdeklődő magyar olvasóban is felmerülhetnek, de a válaszai
mindig meglepnek eredetiségükkel. Lihacsov az orosz történelem első
évszázadairól, Pétervár építészetéről, a klasszikus orosz irodalomról beszél,
mindeközben legfőbb célja, hogy felelős gondolkodásra késztessen a kultúráról.
Fel kellene ismernünk - írja -, hogy mindenki teljes egészében a kultúra
részese. Ehhez a felismeréshez is hozzásegít ez a könyv.