A szőke ciklon Nem szeretek senkit sem a gyöngéje után megítélni. A
kíváncsiságot sem tartom bűnnek. Lehet, hogy hamar megöregszik általa az ember,
legalábbis emellett szól az a körülmény, hogy igen sok hölgy aránylag fiatalon
állandóan kozmetikushoz jár, de semmi esetre sem bűn. A kíváncsiságnak azonban
van egy torzszülött ikertestvére, csúnya fattyúhajtása: a hallgatózás. A
hallgatózó embert megvetem. Valahányszor hallgatóztam, lelki konfliktusom volt
utána. Higgyék el, hogy van abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn
hallószervünkkel hátulról ledöfjük egy másik ember titkát. Eddy Rancingnak sem
bocsáthatjuk meg ezt az alattomosságot, pedig a fiatalember szerelmes volt, és
jól tudjuk, hogy ez a lelkiállapot milyen nagymértékben oxidálja olykor a
legacélosabb férfijellemet is. Eddy Rancing hallgatózott. A manzárdszobák oly
vékony fallal vannak elválasztva, hogy e művelethez elegendő volt fülét erősen a
tapétára szorítani, és nyomban minden szót áthallott, amit a szomszédban lakó
Evelyn Weston édesanyjával beszélt. ?Evelyn egy levelet olvasott föl. Az öreg
Jim Hogan végrendelete volt ez a levél. A délutáni postával érkezett? ?Egymillió
font sterling értékű vagyonomat Samuel Weston leányára, Evelyn Weston, Kings
Road 4. sz. alatti londoni lakosra hagyom. Az egymillió font sterling értékű
vagyon diónagyságú gyémánt, amelyet ajándékba kaptam. Ez elég valószínűtlenül és
csodálatosan hangzik, de valószínűtlen és csodálatos események ideje volt, mikor
hozzájutottam??