Grafológia a gyakorlatban Az írás, mint minden emberi megnyilatkozás, kifejezés.
Minden mozdulat, minden kivetített, lerögzített vonal elárulja az egyént, de
csak az egész írásképből levont következtetés megbízható, mert az egyes
mozdulat, az egyes vonal csak az egész mozdulatszövevény összefüggésében nyer
igazi értelmet. A legtudattalanabb lelki törekvés is már mozdulatnak fogható
fel, a testi mozdulat a lelki mozdulatnak csak láthatóvá vált utolsó rezdülése,
de a lelki mozdulat komplikált folyamatokon keresztül jut el a testi
kifejezéshez, s így a testi mozdulat látható jeléből, a vonalból való
visszakövetkeztetés a lelki mozdulatra a legritkább esetben közvetlen, a
legtöbbször közvetett és bonyodalmas. Egyes jelek izolált magyarázatának tehát
nincsen semmi értelme, és ez a módszer a grafológia tudományában már régen
túlhaladott. Minden modern grafológiai tan Klages eredeti meglátásaiból indul
ki, amelyek két alapigazságra egyszerűsíthetők le: 1. Minden lelki folyamatot,
minden lelki törekvést mozgásnak, mozdulatok sorának kell felfognunk, amelyek a
külső megnyilatkozásnak alaptendenciái, s az írásban kifejeződő lerögzített
képből visszakövetkeztethetünk a lelki folyamatokra. 2. A formanívóról szóló
tan, vagyis hogy a jeleknek kettős, illetőleg többféle értelmük, valamint
helyzeti energiájuk van, s az összefüggéstől, az egész írásképtől függ, hogyan
értelmezzük azokat.