Foxiregény Aki elveszíti otthonát, hontalannak érzi magát. Beszűkül körülötte a
világ, meghalnak a színek, nem találja Istenét, s rádöbben: élni annyi, mint
naponta százszor meghalni. S mindegy, hogy két vagy négy lábon jár, egyetlen
társa a kilátástalanság. És mégis. Bár álmatlanul bámulja az éjfél sötétjét,
vagy belevonyít a csillagporos éjszakába, reggelre lerázza gúnyájáról magányát,
mert az életösztön ott dübörög mélyen a lelkében, egészen az utolsó
pillanatig..... A címlapon látható foxi boldog, kiegyensúlyozott kutya. Nem úgy,
mint e regény keverék hőse, aki sok derűs, néha kacagtató, és sok megkapó,
elgondolkodtató kalandját, élni akarását, tapasztalatait meséli el az
olvasóknak. Ez a történet nem kódolt üzenet az utókornak, s nem is tanmese.
Életből merítve. Egy kicsit talán benne vagyunk mindannyian. Jó lenne hinni,
hogy aki olvassa, szusszanásnyi időre ki tud szakadni a hétköznapok
szorításából. A szerző