Lendületesen kalandos, humorral ízesített, izgalommal megbolondított és
alkalmasint pikánsan tálalt utazásra invitál minket ez a regény, a gyönyörű
Velencébe. Ugyanakkor a könyv meghívó a reneszánsz kor karneváli hangulatának
bemutatására készülő olasz - magyar kooprodukció filmforgatására. A főszereplő
Laura, aki a magyar stáb tagja, egy erkölcsi botlása miatt ? jelesül más bőrébe
bújva jelent meg az Operabálon ? egyik bonyodalomból a másikba csöppen? és fut
önmaga elől, keresve a JÓ utat, melyet valahol elhagyott, vagy elcserélték
alóla, netalán tán a köd nyelte el, esetleg a reneszánsz szeánsz bűbájainak
áldozata lett. Az Élet érdekes oldala, hogy a talmi csillogásért pillanatnyi
hevületben elvállalt szerep miatt kiderül: két nő megszólalásig tud hasonlítani
egymásra. Viszont, mint tudjuk, az átmeneti jelleggel érkezett dolgok szép
lassan állandósággá válhatnak, ami nem mindig jó, továbbá nem téveszthető szem
elől az sem, hogy a szerencse forgandó. Hiába no, a szeszélyes Velence vízi
világa bolond helyzeteket teremthet, melyen még a barátok sem mindig
segíthetnek, főleg, ha Laura figyelme inkább összpontosul a körülötte található
szépre, mint saját maga épségére. Nos, dőljünk hátra kényelmesen fotelünkben,
hisz? ez csak egy mese, amiben kiderülhetne, hogy minden jó, ha jó a vége,
mondom, kiderülhetne? de ne szaladjunk ennyire előre.