Hetet-havat, tücsköt-bogarat összehord bennük. Nyelvi poénok tömkelege szerepel
a kötetben, például amikor két nagy, holland festőről van szó, ezt írja: ?Két
tudás egy csárdában.? Még egy példa: furfangos rajz = grafi fi ka. Az ilyesfajta
leleményeknek se szeri, se száma. A szerző megfricskázza a komoly
művészettörténészeket, amikor saját magát idomista, vibrista, napista, csíkista
vagy téglalapista alkotónak nevezi. Fokozza az iróniát a csőizmus, a napizmus és
a körbejárizmus emlegetése. A nevettetés érdekében szóba kerül a krákogás,
Csizmás Kandúr, a vonalkód és a csempe. De a humor nem áll meg a szövegek
szintjén. A festményekbe is jócskán jutott belőle. Legtöbbjük derűt, optimizmust
áraszt; jó rájuk nézni. Nem kell érteni a festészethez!!! Elég megtekinteni egy
képet, s máris érezzük a kompozícióból áradó harmóniát. Tehát, ha megígérik,
hogy nem ijednek meg, leírjuk, hogy a képeknek esztétikai értékük is van. A
legtöbb festmény ? megint ne pánikoljon senki ? a geometrikus absztrakt műfajába
tartozik. Festéklocsolásról szó sincs, épeszűen megtervezett remekeket látunk.
De a művek mindenekelőtt játékosak és játékosak. Azért írtuk kétszer, mert nem
győzzük elégszer hangsúlyozni. Három: játékosak a színek, a formák és az
elrendezések. Galla játszik, amikor színpadon és tévében szerepel; játszik,
amikor zenét szerez és dalszöveget ír; hát persze, hogy játszik akkor is, amikor
fest.