Gyurkó László legújabb műve a Dunakanyar egy képzeletbeli kisvárosában
játszódik. Jóllehet a helyszín földrajzilag pontosan behatárolható ? és a regény
írója maga is ebben a térségben lakik ?, a legkevésbé sem valamiféle
kulcsregényről van szó, a mű történetének, szereplőinek nincs közük az itteni
valóságos települések életéhez. Egyetlen vonatkozásban van jelentősége a
helyszínnek: a történetben meghatározó szerepet játszik a Duna. A regény
története egy parti csónakház és annak közvetlen környezete körül bonyolódik. A
fokozatosan kibomló, végül tragédiába torkolló konfliktus lényege, hogy a
település vezetői szanálni akarják ezt a területet, s ott egy luxushotelt vagy
apartmanházat kívánnak létesíteni. Közvetlenül érdekeltek benne, s
elgondolásukat azzal kívánják alátámasztani, hogy a terv megvalósulása pezsgést,
fellendülést hozna a faluból csak nemrég várossá váló település életébe. Az ott
élőket viszont a terv megvalósulása elzárná a Dunától, nem használhatnák
csónakjaikat, megszűnne a ?gyerekecskék? vízi szakosztálya ? megváltozna életük.
Ezért száll harcba a terv megakadályozására a regény főhőse: a csónakmester
Cibere és barátai, a ?kompánia tagjai. ?Azt soha? ? hajtogatja fokozódó
indulattal Cibere ? a mű címe is innen van. A szerző rokonszenve a csónakházi
társaságot övezi. Ezek a már idősödő férfiak: a csónakház kezelője, a vízi világ
minden apró rezdülését kiválóan ismerő, makacs és konok, elveit soha fel nem adó
Cibere; Firinc, a hatalmas termetű asztalosmester, ?az élet császára?; Teréz,
aki nevével ellentétben férfi és kovács; Zsolti-Bolti, a végtelenül szorgalmas
kiskereskedő; a félnótás Muki és a hozzájuk csatlakozó nyugdíjas tanár úr, ki a
fővárosból költözött oda, megpróbálják a szinte lehetetlent, amikor útját
akarják állni a talmi ragyogás, a számító kivagyiság érvényre jutásának, meg
akarják őrizni a természet csendjét, békéjét. Az író kettős szemüvegen át nézi
őket: szeretetteljesen, megértéssel és beleérzéssel ábrázolja hőseit, ugyanakkor
mosolyogtatóan ironikus módon láttatja gyengeségeiket, esendőségüket. De
ugyanolyan plasztikus és életteli a ?másik oldal?: a dúsgazdag vállalkozó
Boldócki és felesége, a nacsasasasszony, a polgármester Kecske, az iskolai
igazgatóhelyettes Piroska bemutatása is. Az író történetek során keresztül
ábrázolja szereplőit: ezek a hol vidámabb, hol drámaiabb epizódok övezik a
konfliktus kibomlásának útját, mindig lekötve az olvasó figyelmét. Sajátos az
írás stílusa: egészen rövid, pár szavas mondatok, gyakorta csupán
pontosvesszővel elválasztott mondatrészek követik egymást, nemegyszer akár egész
oldalnyi bekezdésekben. Ez a kissé zaklatott, szokatlan írásmód egyfelől
figyelmes olvasást igényel (nem lehet csak úgy ?átfutni? a mondatokon), másfelől
viszont magával is ragadja, viszi előre az olvasót. A Duna-parti táj, a
szereplők érzelmeinek leírása helyenként szinte költői, ám legkevésbé sem annak
?lila? válfajában. A mű drámai erejű, és az is a hatása alá kerül, akinek a
könyvben leírt vízi világhoz semmiféle kapcsolódása nincs. A szerzőről Gyurkó
László 1930-ban született. Az ötvenes évek közepe óta jelennek meg írásai,
megszámlálhatatlan regény, színmű, pamflet, történelmi esszé, tanulmány,
kritika, publicisztika szerzője. Szépírói-alkotói tevékenységét ugyanakkor
mindig kiegészítette valamilyen kulturális, közéleti felelősségvállalás. Volt
országgyűlési képviselő, folyóirat-szerkesztő, színházigazgató, a nyolcvanas
évek végén a Népszabadság főmunkatársa. Munkásságát Kossuth- és József
Attila-díjjal ismerték el. Egyaránt foglalkoztatja az emberek mindennapi élete
és a történelem mélyebb vonulata, ezen belül a forradalmiság problémája; ez
utóbbihoz kapcsolódik 1956-ról szóló, A bakancsos forradalom című, több kiadást
megért műve. Jó néhány dráma, így a Szerelmem, Elektra, a Búsképű lovag Don
Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála, valamint
számos regény, köztük a Faustus doktor boldogságos pokoljárása, a Családi regény
szerzője. Legutóbbi regénye, a Látlelet dr. G-né Simon Izabella szerelmi
életéről című, 2004-ben jelent meg.