J.M.G. Le Clézio e mesterműve az íróról, az olvasóról, az emberről szól. Nem a
rendkívüli emberről, hanem arról, aki egy napon megszületik, felnő, teszi a
dolgát, aztán megöregszik és meghal. De közben megadatik neki a legnagyszerűbb
ajándék - az, hogy egy csodálatos jelenséget, az életet tanulmányozhatja. A
Terra amata az egyik legizgalmasabb könyv, amit az ember magáról olvashat; az
emberiség önéletrajza. A kislányt annak idején mélyen megrázta nagyanyja egy
mondata, amelyet a szomorúság netovábbjának érzett: az élet olyan rövid. Ezért
akart olyan lázas buzgalommal élni, szüntelenül benne lenni a sűrűjében az
életnek vagy annak, ami az lehetett volna. Szakadatlan ünnep ez, elragadtatás,
igazi öröm, de törékeny, múlandó, veszélyeknek kitett... - írja a kötetről a
szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le
Clézio az érzéki extázis szerzője, aki hazájában valóságos ikon, és akinek
helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt regényei szerte a
világban nagy népszerűségnek örvendnek.