Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi
szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén
fájdalmas rándulás vibrált át.- Robin - suttogta a leány -, beszéljen
őszintén... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna átkarolni a
leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a
menedékházban, amikor mint foglyot őrizte... És nem tette... nem tehette... -
Robin - mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára
tette.- Mit akar?... - kérdezte rekedten, türelmetlenül - nem mindegy, hogy mi
az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek
valakit! Minden ősöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris-vér
folyik az ereimben! Menjen tőlem, Molly... Elátkozott, ha hozzám ér...Nézték
egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve,
macskabajusz, borostás áll... A Tigris vigyorgott rájuk. Az ős!