A talaj és ezzel a táplálékok magnéziumtartalmának csökkenése miatt a
magnéziumhiányt tekinthetjük korunk egyik legnagyobb problémájának. A
magnéziumszegény táplálkozás, a nem megfelelő magnézium-anyagcsere kezdetben
panaszt (fáradékonyságot, a szellemi és fizikai teljesítmény csökkenését),
később pedig kezelést igénylő betegségeket okoz. Az eddigi tapasztalatok alapján
ez a folyamat a magnézium bevitelének emelésével megakadályozható,
visszafordítható. 1972-ben Finnországban az egészségügyi reform keretében a WHO
ajánlásainak - küzdelem a magas vérnyomás, az alkohol, a dohányzás, a drog, az
elhízás ellen, fokozott testmozgás - felkarolása mellett elindították a
széleskörű magnéziumpótlást magnéziumŹszulfátot tartalmazó konyhasóval. Az
eredmény: a 35-64 éves férfiak körében három évtized alatt hatvankét százalékkal
csökkent a szív- és érrendszeri, tüdő- és légzőszervi betegségek valamint a rák
okozta halálozások száma. Magyarországon pedig (ahol nem vezették be a
magnéziumpótlást) tizenhat százalékkal nőtt? Dr. Kuti Vilma soproni, majd
pomázi, budapesti körzeti orvosként, a Pest megyei KÖJÁL illetve az Országos
Közegészségügyi Intézet munkatársaként a 60-as évek elejétől foglalkozik a
magnézium élettani szerepével. 1967-1982 között megszervezte és vezette Magyar
Általános Orvosok Tudományos Egyesületének interdiszciplináris Magnézium
Munkacsoportját, melyben százötvenen kutatták a magnéziumnak a növényi, állati
és emberi létben betöltött szerepét. Meggyőződése, hogy az egészséges élet egyik
alapfeltétele (a nem csekély mezőgazdasági haszon mellett) az egész élővilágot
érintő magnéziumhiány megszüntetése. Könyvében (amelyet elsősorban
háziorvos-kollégáinak szánt, de amelyet mindenkinek érdemes elolvasnia, aki
környezet- és egészségtudatos életre törekszik) ezzel kapcsolatos
tapasztalatairól, számos érdekes esetről számol be, illetve az azokból leszűrt
következtetéseit, javaslatait fogalmazza meg.