Az emberi tökéletlenség nem műszerhiba, nem anyagi, materiális hiányosság, hanem
az ember és az Isten közötti személyes reláció világába tartozik. Lehet rajta
javítani, van helye a fejlődésnek, a bocsánatnak, és ez az, amit a mai
közfelfogás elég nehezen ismer el. Vagy tagadja a hibát, mondván, jó az úgy,
ahogyan van, vagy pedig elveti a hibás cselekvést... Az ember katolikus hite
közösségi vonatkozású, és közös örökség... sokszor nem marad más, minthogy az
ember elmondja üres kézzel és minden eszköz nélkül, hogy miben hisz. Ezért olyan
fontos, hogy a papok erre fölkészüljenek. (Erdő Péter) A hagyományos zsidó
felfogás az, hogy Isten egészen más, de kénytelenk vagyunk emberi kategóriában
beszélni Istenről... Csak így tudja a Szentírás érthetővé tenni a számukra
Istent ha az ember által érthető fogalmakat közöl... Az erkölcsi törvények nem
másik, mint részben tapasztalati alapon az életet őrző, gazdagító, megtartó
erők... az egyik, látja a parancsokat, és tudja, hogy neki közvetlenül jó, ha
ebbe az irányba megy... a másik magatartás szerint valahogy létrejönek az
erkölcsi törvények, és erővel, hatalommal - önvédelemként is - a társadalom
elkezdi ezeket érvényesíteni. (Schweitzer József) Európa súlyos demográfiai
krízis elé néz... A kulturális krízis pedig már-már bekövetkezett... A 21.
században is fontos szerepet visz majd az akadémia. Új kihíások elé nézünk,
amelyekhez alkalmazkodni kell, de nem úgy, hogy a meglévő értékeinket elvetjük,
hanem úgy, hogy más, hatékony mószereket keresünk... a semmiből lesz a minden, a
valami, és a kezdetben vala. Ha van kezdet, végnek is kell lennie. De mi a vég?
Ezek olyan kérdések, amelyekben a tudomány a mai napig nem tudott állást
foglalni, óriási viták vannak. Meggyőződésem, hogy például a végtelen
elképzelhetetlen az emberi agy számára. Nem tudjuk földolgozni a végtelen
fogalmát... (Vizi E. Szilveszter)