Szórakoztató olvasmány? Szakácskönyv? Mind a kettő. Egy átlagos magyar
konyhamalac megfigyelései a huszadik századból. Már apró gyermekkoromban
szerettem enni, az ivásra jóval később, olyan kilencéves koromban szoktam rá,
amikor a debreceni színház klubjában Király bácsi pici borocskával
megbolondította málnaszörpömet. Annyira ízlett nekem ez a különleges ital, hogy
csak komoly akaraterővel tudtam odáig eljutni, hogy ma már egyáltalán nem iszom
málnát. A különleges ételeket is imádtam. Szerencsére anyám csodálatosan főzött,
ha folyamatos rohanásai közepette éppen nem égette oda az ételt. Így nálam
bejött a vicc, amikor az ifjú férj először csak hitvese lekozmált főzelékét
dicséri meg, ez pont olyan finom, ahogy szegény anyám főzte . Viszont az
ötvenes-hatvanas évek általános szegénységében anyám mellett megtanultam, hogyan
kell az unalmas ételeket feljavítani. Ezért aztán számomra még egy üzemi konyha
egyhangúsága sem gond, a betűtészta levest is fel tudom turbózni emberi
fogyasztásra, vagy ha nincs otthon semmi, akkor abból a semmiből is képes vagyok
meleg ételt varázsolni. Ettem belföldön és külföldön, kisvárosban, nagyvárosban,
falun, hegyen, vízen, levegőben, nyitott szemmel és nyitott szájjal jártam a
világot. Ha valami különleges finomra leltem, annak receptjét és hangulatát
mindig megpróbáltam magammal hozni. Ezeket az ízeket és hangulatokat kínálja ez
a könyv, kiegészítve azokkal az apróbb csetlésekkel, botlásokkal, amik a főzés
velejárói, különösen akkor, hogyha férfi otthon a főszakács. Megjegyzem,
ügyetlenségünk ellenére jobban illünk a konyhába, mint az asszonyok, hiszen
folyamatosan szeretünk kóstolgatni és nem tekintjük a főzést mindennapi
robotnak. Viszont kell nekünk a lelkes közönség, a feleség elismerése, különben
könnyen szegre akasztjuk a fakanalat. Nem véletlen, hogy a többnyire girhes
agglegények sohasem főznek, ellentétben a házas férfiakkal, akik még pocakot is
növesztenek. Magyarázat: az agglegény hazamegy, benéz a jégszekrénybe, látja,
semmi érdekes, megy az ágyhoz és lefekszik aludni. A házasember hazamegy, odalép
az ágyhoz, látja, semmi érdekes, kimegy a jégszekrényhez és megvacsorázik.