Messze tornyokat látogatunk, sok-sok kilométert utazunk, repülünk, vezetünk,
hogy a világ egy-egy csodáját saját szemünkkel is lássuk, s vissza tudjunk
gondolni rá, fel tudjuk idézni akkor is, ha elfutnak az évek. A templomtornyok a
városok és a falvak felkiáltójelei. Segítenek tájékozódni az ismerős vagy
ismeretlen világban. S nemcsak térben, hanem időben is támpontot jelentenek,
hiszen a helytörténet legjobb ismerői. Hány templomot láttunk, hány templomot
ismerünk? Ismerjük városunkat? Ez a kérdés felvetődött a sok éve Budapesten élő
és tanító, számos nyelvkönyvet és tankönyvet író tanárban, Somos Bélában is. A
kérdésre a választ a városnéző, helytörténeti, templomokat meglátogató, élményt
jelentő séták sora jelenti. Együtt van bennük a szakralitás, az építészet, a
művészettörténet, a történelem, a stílustörténet, az esztétikum, a meghittség s
az otthonosság érzése. Ismerd meg önmagad! - ajánlották a régi görögök. Ha nem
ismerem lakhelyemet, városomat, magamat sem ismerhetem. A helytörténeti
indíttatású útjain a szerző nem volt egyedül. Alkotótársa lett a sétákon a remek
fotókat készítő Landgráf Katalin. A könyv - tekintsük útikönyvnek - alkotói úgy
vélik, hogy kedvet ébresztenek az olvasókban a városnéző kiránduláshoz, ezekhez
az utakhoz nyújtanak segítséget, s kívánnak jó kedvet, jó időt!