Részlet a kötetből: A középkori mesemondók a szájrul-szájra adott anekdoták, a
keletről hozott regék mellett a klasszikus ókori és a kolostori latin irodalom
anyagkészletéből vették témáikat. A lovagregények pompás dekorációja, romantikus
szerelmes levegője és leventéinek viselt dolgai csak ritkán jutnak demokratikus
érdeklődésük körébe, és akkor is a feudális erények és szokások impozáns képeit
legtöbbször karikatúráig túlozva kapja meg a lovagi, legendás irodalom
hagyatékából. Mindenekelőtt a polgári élet érdekli és mindig plebejus szemmel
vet kiváncsi pillantást a nagyurak világába. Vallási, babonás elfogultsága nem
fedi el ugyan előtte a húsból-vérből való élet apróságait, de nem látja őket
egységes távlatból és nincs elég formáló ereje hozzá, hogy a tipikusat megfogja
bennük.