Irvin D. Yalom pszichoterápiás történetein átsüt az emberszeretet, empátia,
tolerancia, hitelesség és bölcsesség. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik
el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a
páciens és terapeuta kapcsolatának buktatóiról. Őszintén beszél saját
érzelmeiről és arról, hogyan használja fel azokat munkája során. Legsikeresebb
könyve, a Szerelemhóhér tíz olyan pácienst mutat be, akiknek története nem csak
azt bizonyítja, hogy szembenézhetünk a létezés négy bizonyosságával - a saját és
szeretteink halálának elkerülhetetlenségével; a szabadsággal, amely lehetővé
teszi, hogy az életünket úgy éljük, ahogy akarjuk; a végső pillanat magányával
valamint azzal a ténnyel, hogy létezésünknek nincs egyértelműen meghatározható
értelme - hanem azt is, hogy e szembenézéssel tartalmasabbá tehetjük életünket.
Irvin D. Yalom (1931) a Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora, író. Az
Egzisztenciális pszichoterápia, a Csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata
valamint A terápia ajándéka című munkái szakterületének alapművei közé
tartoznak. Fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényei, A
Schopenhauer-terápia, a Spinoza-probléma valamint az Amikor Nietzsche sírt
világszerte rendkívül népszerűek.