Az évszázadok során költők, írók, filozófusok és társadalomkritikusok gyakran
értekeztek az elutasítás és a társas kirekesztés természetéről. Akár jó, akár
rossz cselekedetként, akár erényként, akár bűnként ábrázolják, a társas
kirekesztés összetett jelenség, amely számos arcot öltve időtlen idők óta
létezik, és ma is jelen van mindennapi életünkben első lélegzetvételünktől az
utolsóig. Bár a társas kirekesztés kutatása még gyerekcipőben jár, könyvünk fő
célja, hogy megmutassuk, mit tudunk ma a társas kirekesztés súlyos
következményeiről, mind idegélettani, mind érzelmi, kognitív és viselkedéses
szinten. Az első rész átfogó modelleket és elméleteket mutat be, amelyek
megkísérlik egységbe foglalni az elutasítással és a kirekesztéssel kapcsolatos
emberi tapasztalatokat. A nagyívű elképzelések mellett is belátjuk,hogy vannak
emberek, akik másoknál érzékenyebbek a társas kirekesztésre, így a második rész
az egyéni különbségek vizsgálatával és magyarázatával foglalkozik. A harmadik
rész azt vizsgálja meg, hogy a kirekesztett egyének hogyan észlelik társas
környezetüket és hogyan reagálnak rá; hogyan szűrik és értelmezik úgy az
információt, hogy az segítsen nekik megküzdeni a kirekesztettség helyzetével,
vagy éppen fenntartsa a kirekesztettséget, ami szintén gyakori. A negyedik rész
a társas kirekesztésre adott adaptív és maladaptív reakciók természetével és
okaival foglalkozik. Végül az ötödik rész néhány olyan kutatásról számol be,
amelyeknek célja a társas kirekesztés, valamint a proszociális és antiszociális
viselkedés közötti összefüggések feltárása.